Minden elválásunk – még ha rövid időre is hagysz magamra – fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel.
Ne szidj, és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid, de nekem csak Te vagy!
Kérlek, adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem.
Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén összeroppanthatnám a kezedet, mégsem tennék ilyet soha.
Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és hangsúlyaidat jól ismerem.
Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdőn, mezőn mozoghassak, futkározhassak, jót tesz neked is.
Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom, s igyekszem megszolgálni érte.
Te vagy az én gazdám, és nem mások! Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak, vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük.
Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint neked a sajátjaid.
Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek, hiszen te is öreg leszel egyszer.
