Háziállataink táplálkozásuk szempontjából kizárólag vagy főként a gazditól függnek. A legtöbb ember tudatában van a táplálék és az egészség kapcsolatárnak, és sok ember legalább annyira törődik kedvence étrendjével, mint sajátjával.
A táplálkozás és az egészség számos olyan tényezőt foglal magába, mint például a tápanyagok egyensúlya, az energiatartalom, a tápanyag összetevők felhasználhatósága, ízletesség és a biztonság. Kedvenceink energiaszükségletük megszerzéséért táplálkoznak, és mivel a szokásos tápok bel tartalma erre a szintre vannak beállítva, nagyon fontos állataink energiaigényének részletes és pontos ismerete. Ez a feladat kutyáknál különösen nagy kihívást jelent, mert szélsőségesen nagy variációk vannak a testfelépítésben, a kültakaró méretében és a testsúlyban. Fontos megemlíteni, hogy bizonyos életszakaszokban, mint például a kicsinyek fölnevelése során és a növekedés idején, állatainknak még nagyobbak a táplálékkal szembeni követelményei. Minthogy a kereskedelmi forgalomban kapható legtöbb állateledel komplett és kiegyenlített, a részletes leírásuknak is világosnak és egyértelműnek kell lennie. A különböző életszakaszok során eltérő igények részeként a tenyésztési módszerek változásait is figyelembe kell venni, mint például a naponkénti etetések számát, vagy hogy milyen formában adjuk az élelmet. Kezdő és gyakorlott állattartók is gyakran kérdezik, hogy milyen módon és mivel etessék kedvenceiket ahhoz, hogy a megfelelő kondíciójukat elérjék és meg is tartsák azt. A továbbiakban részletesen foglalkozom különböző életkori szakaszok táplálási (dietetikai) kérdéseivel és táplálkozás-élettanával.
Vemhes és szoptató állatok
Fiatal állatok életének legkedvezőbb indulását az anyaállat helyes táplálásával lehet biztosítani. A magzati növekedés túlnyomórészt a vemhesség utolsó harmadában történik. A túltáplálás a vemhesség korai szakaszában nem kívánatos zsírlerakódáshoz vezethet, ami ellési komplikációkra hajlamosít. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy a vemhességi idő felétől hetente kb. 15%-kal emeljük a táp mennyiségét úgy, hogy elléskor már kb.50-60%-kal többet fogyasszon eleségből, mint a párzás körüli időben. Előfordulhat azonban, hogy ha az anyaállat több magzatot hord magában, oly mértékben megnő a hasa és csökken az aktivitása, hogy a vemhesség utolsó két hetében kisebb az étvágya. Ilyen esetben ajánlatos a napi mennyiséget többször, kis részekre elosztva kínálni. A cél az, hogy elléskor az anyaállat ne legyen elhízott sé az étvágyát is megőrizze. Szoptatáskor az anyaállatnak nagy mennyiségű tápanyagot kell megemésztenie, majd hasznosítania, hogy elegendő és megfelelő összetételű tejet termeljen számos kölyök táplálásához és növekedéséhez. Ehhez mindenképpen ajánlatos szoptató tápot adni állatunknak, legyen kutya vagy macska. Ha az anyaállat nem képes elegendő mennyiségű tejet termelni vagy nem tudja a szükséges táplálékmennyiséget felvenni, akkor a kölyköknek a megfelelő ütemű növekedéséhez korai táplálék kiegészítésre van szüksége. Ez abból áll, hogy tejpótló kutya, illetve macskatápszert kell vásárolni számukra, és ezzel kell őket etetni.
Fejlődésben lévő állatok (kölykök)
A fejlődésben lévő állatok testsúlyához viszonyítva számított energia és táplálóanyag igénye sokkal nagyobb, mint a felnőtt állatoké. A fiatal szervezetnek magasabb szintű tápanyagellátásra van szüksége ahhoz, hogy biztosítsa a gyors növekedést, és előteremtse azt a látszólag határtalan energiát, ami oly jellemző a kölykökre. A kölykök életük első két hetét evéssel és alvással töltik, mialatt energiaszükségletükről az anyjuk gondoskodik. Ezen időszak során még nincs szükségük semmilyen külső élelemforrásra. Nagyon nagy alom részére az anyaállat természetesen nem képes elegendő tejet termelni. Ha az anyaállat valami oknál fogva nem képes felnevelni kölykeit, dajkásítani lehet. Nagyon csekély azonban az esély arra, hogy megfelelő tejelési stádiumban levő és egy másik alomnak is elegendő mennyiségű tejet termelő dajkaállatot találjunk. Ha a kicsinyek elárvulnak, kézi táplálást kell alkalmazni. Az anya nélkül maradt kölyköknél létfontosságú a megfelelő környezet és táplálék biztosítása. A kölykök felnevelése során figyelembe kell venni a változó környezeti hőmérsékletet, valamint a vizelet és székletürítést. Ideális esetben a hőmérséklet elektromos takaróval vagy infralámpával szabályozható. Fontos megemlíteni, hogy a kölyköknek evés után az anyaállat nyelvének anogenitális tájékra (alhasi rész) gyakorolt stimulációját utánozni kell, amivel a széklet- és a vizelet-ürítési reflex kiváltható. Ez úgy is elérhető, hogy egy megnedvesített vattadarabbal simogatjuk a szóban forgó területet, vagy megnedvesített mutatóujjunkat egyszerűen a hasfalon végighúzzuk. Amennyiben az anyaállatunknak kevés a teje, tejpótló tápszert kell alkalmaznunk, mivel igazából sem a tehéntej, sem a kecsketej, sem a macskatej nem megfelelő a kiskölykök anyatej nélküli felneveléséhez. A kölykök itatása kis méretű fecskendővel vagy cumisüveggel valósítható meg. A tejporból készült tejpótlókat naponta frissen kell elkészíteni és melegen (38 celsius fok) etetni. Az ételt lassan kell adni és soha nem szabad erőltetni az evést. Ha kis cumisüvegből etetünk, szükséges lehet a cumi hegyén lévő lyuk megnagyobbítása, hogy a kölyök folyadékot szívjon az üvegből és nem levegőt. Amint a kölyök elkezdi felfedezni környezetét, át lehet térni valamelyik magas tápértékű és jó minőségű kölyöktáp etetésére. Ez eleinte tejpótlóval összekeverve, később külön is adható. A kölykök etetése kölyöktáppal naponta hatszor-hétszer is történik akár szárazon, akár nedvesen. Semmiképpen nem szabad a kölyköket felnevelni házi koszttal, hiszen otthon nem tudjuk olyan arányban összeállítani a táplálékot, mint ahogy azt egy speciális kölyöktáp tartalmazza.
Mindenkor kérdezzék meg a kezelő állatorvos véleményét az etetendő tápról, és kérjenek szaktanácsot.